Európában számos vízimalom díszítette a folyók mentén fekvő falvak, városok látképét. E malmok eredete a római korba nyúlik vissza, hazánkban a 12. század óta ismertek. Szlovákia mai területén elsősorban a Duna és a Vág partján találhattunk belőlük jó párat.

A Dunatőkési vízimalom Kulturális műszaki emlékmű a Kis-Duna Tőkési-ágának partján található Dunatőkés község határában. Az alsó malom tipikus példája. Jelenlegi állapotát az 1920-as években végzett átépítéskor kapta. Utoljára a 20. század 40. éveiben dolgoztak a malomban. Az új híd építésekor az 50. években a vizet a malomkeréktől elvezették, így nem csoda, hogy teljesen romhalmazzá vált. A 20. század 80. éveiben a malmot megvásárolta az állam, és az egész környék államilag védett területté lett nyilvánítva. A nyilvánosság számára 1987. augusztus 21-én nyitották meg. Jelenleg a vízimalmokról szóló állandó kiállítás tekinthető meg benne.

A vízimalom nem messze Gúta városától, Csallóköz délnyugati részében található. A természeti komplexum egy félszigeten fekszik, amelyet egyik oldalról a Kis Duna és a Vág folyása, másik oldalról pedig a Kis Duna holt ága fogja közre. A komplexum a műemlékvédelem alatt álló vízimalom részeként épült, aminek területén a ligeterdei ökoszisztémák tipikus állat- és növényvilága él. A térség kihagyhatatlan része a 15. századi „Békevár” fennmaradt része, egy földsánc. További nevezetesség az a fa sétahíd fa tetőszerkezettel, amely 86 méteres hosszúságával a leghosszabbak közé tartozik Európában.